Gyülekezetünkre különösen is igaz ez az ige, hiszen kevés az itt született őslakos. Sokakat be kell és be kellett fogadnia. (Fizikailag és lelkileg egyaránt.) A város is fiatal, 1954-ben lett várossá Sajókazinc és Barcika és Berente. (Templomunk a sajókazinci városrészben fekszik.) Az ötvenes években a környéken működő 12 szénbánya és az épülő Borsodi Vegyikombinát sok embert vonzott a munkalehetőség és a könnyen megszerezhető lakás miatt. Sokan költöztek ide Szabolcsból, a szatmári vidékről, Kárpátaljáról, Felvidékről, Erdélyből. A város területének 2/3-a gyülekezetünkhöz tartozik.

Valljuk, hogy a gyülekezet csupán egy mentőcsónak, amely igyekszik felvenni a különböző okok miatt süllyedő embereket. A keresztyén egyházat nem a nagy építkezések éltetik, sem nem intézményei, hanem a megmentett és az Áldott Orvos-nak, Jézusnak átadott életek. - Egyedül Jézus tud gyógyítani! Nemcsak a földi életre, az örök életre is. A gyülekezet nem egy zárt, exkluzív közösség, hanem nyitott, befogadó lelki otthon. Szolgálatunk alapfeladata: a lélekmentés. Ez sok feladatot adó aprómunka, nem is látványos, hosszú ideig tart (néha évekig). Mi "élő kövekből" szeretnénk építkezni.

Így próbáljuk a Jézustól kapott talentumainkat kamatoztatni a gyülekezet gondozásában, a befogadásban, és gyülekezetünk tagjait is erre bíztatjuk: "Fogadjátok be egymást!"